Rengeteg ember életét változtatta már meg gyökeresen a lézeres szemműtét. Lehet hangsúlyozni az előnyeit, hogy végre el lehet dobni a szemüveget, hogy ez mennyire felszabadító, de igazán csak az fogja megérteni ezt, aki átesett a beavatkozáson, és megtapasztalta, milyen érzés látni szemüveg nélkül. Éppen ezért, álljon itt egy beszámoló egy olyan embertől, aki öt évvel ezelőtt elvégeztette a beavatkozást, és aki el tudja mondani, mekkora változás ez egy szemüveges ember életében.

Mikor kimondták az ítéletet

„Sosem fogom elfelejteni, mikor 12 éves koromban a testvérem olvasta fel a film feliratát a kisvárosi mozi leghátsó sorában. Akkor éreztem először, hogy gond van. Arra is mindig emlékezni fogok, mikor barátnőimmel utána azt teszteltük, hogy mit látok én, és mit ők. Ahogy arra is, mikor megállapították, hogy szemüveges leszek. Egy világ dőlt össze bennem. Nem voltam hajlandó hordani a szemüveget, de néha kellett. Utáltam. Pont rosszkor jött, akkor kamaszodtam, mindennel, ami vele jár.

A kontaktlencse nem jött be

Aztán eljött az az év, mikor végre hordhattam kontaktlencsét. Nem sokkal később zöld lencséket vásároltam, de csalásnak éreztem, ha megdicsérték a szemem színét. Nem is tartott sokáig ez az időszak, ugyanis túlhordás miatt begyulladt a szemem, és nem használhattam tovább. Onnantól mindig szemüveges voltam, és lassan összenőttünk. A szemüveg és én. Megszoktam. Néha szerettem is, de sok volt a hátrány. Volt kettő darab dioptriás napszemüvegem is. Állandóan váltogatnom kellett, mikor ki, vagy bementem valahová. A strandon, főleg a vízben nem láttam tisztán semmit.
Voltak alkalmak, mikor összetörtem, nem is kevés. Szórakozóhelyeken mindig hátránynak éreztem, ha szemüvegben jelentem meg.

Egy majdnem műtét

Tíz évvel ezelőtt azért güriztem egész nyáron, hogy összegyűjtsem a pénz egy szemműtétre. Azonban amikor meglett a pénz, berezeltem, és nem mentem el az operációra. Helyette próbálkoztam még egy kicsit a kontaktlencsével. Bár sokszor betettem, mégsem bírtam, mert túl száraz a szemem. Macerás, és pár óra után irritáló volt. Maradt ismét a szemüveg.

Megérett az elhatározás

Egyik reggel szemüvegben keltem fel. Ugyanolyan nap volt, mint a többi, nem terveztem semmi különöset. Estére hirtelen minden megváltozott. Fel sem fogtam, mi vár rám, másnap reggel már műtétre készültem. Olyan hirtelen jött minden, hogy nem volt időm félni, aggódni és igazán átgondolni sem, hogy mi történik velem. Az operáció előtt izgatott voltam, mikor valaki egy nagy utazásra készül. A műtét alatt valaki fogta a kezemet, de akkor sem féltem. Mintha nem is én lennék, mintha nem velem történne minden. Mintha álmodnék, mintha egy játék része lennék, és nem én irányítok.

Lezárult egy korszak

Mikor végre ki tudtam nyitni a szemem, kitisztult a világ. LÁTTAM a feliratokat szemüveg nélkül!
De még akkor sem fogtam fel, mi történt velem. Reggel, mikor mentem az egy napos ellenőrzésre, a villamoson ülve esett le, hogy vége egy 18 éves korszaknak. Ettől úgy elérzékenyültem, hogy elsírtam magam. Persze örömömben. Már tudom, hogy ez velem történt, hogy megtörtént, hogy nem álmodtam és ÉN vagyok. Én, aki a kontroll szerint egy nap után már 100 százalékosan lát, a műtét tökéletesen sikerült, már nem szemüveges.”

Kovács Viktória (aki azóta is tökéletesen lát)